Bizonyára sokan tudják, hogy majdnem húsz évet a gyermekvédelemben dolgoztam, mint gyermekfelügyelő.

Nehéz és fárasztó évek voltak, de azért akadtak vidám percek is. Főleg így visszagondolva elmosolyodik az ember, és nevethetnékje támad, mik is történtek meg vele az Ifjúsági Otthonban.

Tudni kell az ottani gyermekek és fiatal felnőttek kilencvenkilenc százalékban cigányok. Minek szépítsem a szót, nekem nagyon megfelel, hogy cigány. Azzal még semmi sem fog megváltozni, ha romának nevezem. Nem szégyen az, ha valaki magyar, német, orosz vagy éppen cigány. Csupán emberi módon, becsületesen kell élni.

No, de most nem is erről szeretnék írni. Fogjuk meg a humorosabb végét a dolgoknak és térjünk rá a lényegre.

Mint gyermekfelügyelő napi tizenkét órában kellett ellátnom az ügyeletet, ami elég sokrétű volt a főzéstől kezdve a kisebb javítások elvégzésén át a mindennapi apró cseprő ügyekig.

Egyik este még jóval a takarodó előtt, amikor szokásom szerint végigjártam a hálókat és közös helyiségeket. A volt tv-szobában, ami akkor már, csak mint társalgó működött, két fiatal edzett. Különféle tornagyakorlatokat hajtottak végbe, tanulva az általuk kedvelt akciófilmekből. Fekvőtámasz, súlyzózás, boksz és egyéb önvédelmi sportok, mind felsorolása most ebben az esetben lényegtelen.

Amikor beléptem a helyiségben rám sem hederítettek. Tovább gyötörték magukat. Bárcsak a munkában és a tanulásban is ilyen szorgalmasak lennének! – gondoltam és egy ideig némán néztem őket.

Egy kis idő elteltével nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg:

-Mit csináltok?

A kérdés hallatára megálltak, kifújták magukat és az idősebbik teljes nyugalommal felém fordulva mondta:

-Béla bácsi, készülünk a cigány forradalomra. Kinyírunk minden magyar parasztot.

(Ők így titulálnak minket. Számukra, mi parasztok vagyunk. Ezen nem is lenne, szégyellni való, hiszen a paraszt az a ember, aki enni ad az országnak. Ez még talán pozitív jelző is lehetne, ha az ő nézetükben a paraszt szó nem megvetést jelentené.)

-Engem is kinyírtok? – kérdeztem most már érdeklődve.

Az előbbi srác magabiztosan mondta:

-Igen, minden magyar parasztot, még magát is.

Kicsit ezen elgondolkodtam, majd ironikus hangon megjegyeztem:

-Ha mindenkit kinyírtok, akkor nektek kell dolgoznotok. Nem lesz, aki eltart bennetek. Ezt akarjátok?

Néma csönd lett. A két „forradalmár ipari tanuló” tanácstalan volt. Láttam a szemükön bajban vannak. Nem tudták, mit válaszoljanak. Kicsi agyukban vadul kattogtak a fogaskerekek. Félő volt, hogy a felismerés ténye szétrobbantja kobakjukat.

Ahogy az idő múlt az „okosabbik” nagy bölcsen, mint akiben felvillan a fény mondta:

-Igaza lehet, Béla bácsinak.

(Kép forrása: internet)