Havas tájra ébredtem ma.
Szememnek jóleset, mint minden, ami szép.
S ahogy szálltak, szálltak egyre a hópihék,
Hószínt öltött az öreg fa.

Szempillámon is egy-kettő
Megpihenni vágyott a hosszú út után.
S ült ott egy percig, mint király nagy trónusán,
Ki úr, mégis oly esendő.

S amint a táj szépen, lassan,
Mint menyasszony, fehér ruhába öltözött:
(Szívembe boldogság és béke költözött…)
Halott, mégis halhatatlan…

Havas tájra ébredtem ma.
Szememnek jóleset, mint minden, ami szép.
S ahogy szálltak, szálltak egyre a hópihék,
Újra szép lett az öreg fa.

2021. 12. 13. Szerep