Egyszer volt...hol nem volt....élt egyszer néhány ember, akik egy zűr-zavaros országban laktak. Véletlenül születtek  azon a tájon, ám ők néhányan nagyon összetartottak...jóban...rosszban, - mivel egyazon fáról szakasztották őket:  a Magyarság Életfájáról. 

Szépségesen szép írásokkal gyönyörködtették a hozzáértő, hasonló gondolkodású embereket, akik nagy megbecsüléssel vették őket körül. Ám ahogy az már lenni szokott, a gonosz mindenhol jelen van, ez az ország pedig tele volt gonoszokkal, és a nyiltan vállalt magyarságuk (meg talán a tehetségük) miatt, gyakorta  támadták e kis csapat tagjait..
Volt egy különösen gonosz némber, aki nem átallotta trágár szavak használatával üldözni őket, álneveken megjelenve, amely az ország vezetését nem igazán zavarta,  hiszen őket - a némberhez hasonlóan - egy másik fáról szakasztották, amely jó néhány évtizedik egyed-uralkodott ebben az országban.

(Megjegyzendő, és elgondolkodtató: a rossz a mesében mindig elbukik, a jó fenn marad és elnyeri méltó jutalmát. Ez a gonosz ország is megszűnt,  Meseország pedig vígan él, és szaporodik jó emberekkel .... Talán az igazi élet is ilyen lesz??? )

A némberről  persze mindjárt kiderült, hogy valamennyi név alatt ő jelent meg, emiatt aztán júízűket derült a jóban-rosszban összetartó kis társaság, mígnem egyszer egyikük úgy döntött, hogy elköltöznek egy szigetre, Meseországba, ott is egy kis TANYÁRA.  Itt  megírták történetüket, különböző állatok helyébe lépve. Így született meg a  rusnya pulyka,(gonosz némber) így lett  a Meseországhoz és barátaihoz is hűséges Puu-Lee, Bimbó, a tehén, és társai.

E mese - valójában igaz történet - néhány jó barátról szól, akik azóta is vígan élnek Meseországban, és együtt örülnek minden jó embernek, aki odatéved a Tanyájukra.

Itt a vége, de ne fuss el véle, hanem inkább maradj  itt, mert a mérges pulyka országával, és minden gonosz lakójával együtt már eltörlődött a föld színéről. :)))