csendben búcsúzott a fagyos tél
a fákon már rügyek fakadtak
márciusi mosollyal jöttél
s a sötét felhők elszaladtak

aznap valahogy minden más volt
a szívem hevesen kalapált
fáradt napsugár arcon csókolt
a szellő is nekem szalutált

az éledő fák s a természet
víg táncot járt egy szülőszobán
hol reménnyel teli új élet
köszönt rám: az első unokám