Boltívek hajolnak ajtó ablak felett,
ezt az otthont építettem fel neked,
árnyékok kúsznak végig a falakon,
rózsalugas fogadd téged a bejáraton.
Álmaidat váltottam kezeimmel valóra,
mégis elmentél egy idegen hamis útra,
ó pedig mily édes nekünk ez az otthon,
minden szegletében veled voltam itthon.
Nagy udvara pázsitos, virágokkal rakott,
kert gyümölcsfái, terméstől roskadozott,
diófák már mind-mind termőre fordultak,
barackfák lédús termést örömmel kínáltak.
Ablaknak üvegén, már homályosan látok,
udvarnak kapuján néha, szorongva várok,
lesem tán feltűnsz, a távoli utcának sarkán,
megbékélve térhetnénk be házunk kapuján.
Odabent még mindig az ősi békesség honol,
leülnénk ketten, kandalló melletti pamlagon,
majd mikor rátennéd, eres kezedet kezemre,
újra angyali béke szállna, megviselt szívemre.