örökös csalódás vesz körül
az életem, talán, mit sem ér
bánatomnak ő vajon örül
könyörög keserű könnyemér'

nem akarom így tovább, vége
majd magamba fojtom bánatom
lehet, így rám talál a béke
nem lesz több ármány és szánalom

vágyom most a nyugalmat, csendet
kedves szóra már nem számítok
ölelések, csókok - elcsented
eltűntek... lehet, tán szakítok

de mégis... lelkem tiltakozik
valahol ott, benn, ott a remény
persze, bénán még fulladozik
s nevet rajtam...mindez lányregény

azt mondja, szeret... vajon igaz
ha gyűlölet fűti, akkor is
számomra már egy szó sem vigasz
minden vádló szava brutális

kérlek, istenem, mutass utat
kell nekem, de nem ilyen áron
ha mégis van egy perc, pillanat
már csak a nyugalomra vágyom

akarom őt, de csak azt, ki volt
mikor ránk talált a szerelem
percenként oly lágyan átkarolt
örömtől volt könnycsepp szememen

nem vádolt, nem bántott semmiért
hangos szó nem hagyta el ajkát
el nem hagyott volna senkiért
nem ismertem bántó haragját

most minden sajnos megváltozott
szavai tőrként marják szívem
haragja miből táplálkozott
megérteni nem tudom, hiszem

itt kérem őt, míg telnek napok
bízzon bennem, higgyen, reméljen
lehet, a régi már nem vagyok 
de nem űz, párom lecseréljem

2021. július 20.