Parki padon ért a hajnal,
agyam telli gondolattal,
emlékekbe bonyolódtam,
dús harmattal mosakodtam.

Majd napfénnyel törölköztem,
erdészlakba beköltöztem,
gombát szedtem estebédre,
szederbor volt öblítésre.

Múzsámat is én odavártam,
addig egy üveggel bevágtam,
erdő szelleme elbódított,
ébresztve a nőm simogatott.

Felébredtem elbűvölten,
mosolyától megbűvölten,
ittam ajka nedűjéből,
tüzet kaptam szép szemétől.

Vágy fokától teste égett,
felettünk ég feketézett,
a csillagok kacsintgattak,
de emlékek már fakultak.

-írta-Varga István-Barcs-2021.07.06.