A festék rajta megkopott,
semmi dolga nem akadt,
vonatozás is elfogyott
nem volt már aki szalad.

Régen apró gyerekkezek,
rakosgatták föl és alá,
de volt, hogy a felnőtteket,
tette kissé magasabbá.

Viharverten bent a spájzban,
polc alá volt bedugva,
teteje a régi fában,
apró szeggel lyukasztva.

Haszontalan kicsi jószág,
itt fogsz egyszer szétesni,
de lehet, hogy a szú szétrág,
mire fel tudsz ébredni.

Egy reggelen, ami túl szép,
a műhelybe kivitték,
ahol tán a fájó múltért,
új színekkel festették.

Végre boldog, a kis kezek,
megint hozzák és viszik,
játékosan vidám percek,
ahogy lóként megülik.