Vibrál a távol nyár melegétől,
tarkállik a határ virág mezejétől,
pipacsmező oly vörösen izzik,
ég kékje pamacsokkal hozzáillik.

Hemperegnék rétnek illatozásában,
mint halacskák tó valóságában,
gyermek vagyok újra, játszadozó gyermek,
de már akkor utat találtam költészetnek.

Ceruza hegyével papírlapot szántok,
itt-ott maradtak emlékfoszlányok,
árnyat adó gesztenyék, állomásig álltak,
Rinya-patakban srácok még horgásztak.

Megújult az utca, terek lettek szépek,
Istenem csak még egy évtizedet kérek,
lássam unokáim elégedett arcát,
termőre érett körtét és almát.

-írta-Varga István-Barcs-2021.06.05.