Váljon a kezünkben fegyverré a hóvirág,
a férfi rímek, ragok széles sorozata
már oszlassa szét teleink irtózatát,
és az élet tava legyen minden pocsolya.

Milyen bátran és vadul temetik a lányok
halált ringó testükkel kéj-éjjeleken,
ágyúk csöve ne vethessen többé lángot,
győzze le a gyászt a varázslat, értelem.

Ó a sejtek, atomok boldog villanása
ibolyákon innen sugarakon túl,
ne rettenjünk rá a lánctalpcsikorgásra,
mikor a párnák között épp a szerelem dúl.

Lövészárkok helyett a nászágy védje testét
az ifjaknak, árnyék legyed minden temetőn,
hajnalokig izzanak vágyakban az esték,
és a harcokban a gyengébb nem is győzzön.

Ajkak kitűntetése az mézédes csók-stigma,
és holt anyag az irigységbe beleremeg,
anyai lélek szeretetkatedrálisa
égig ér, hatalmasok az emberek.

2014. febr. 5.