Elmúlt évek súlya alatt
összegyűltek az emlékek,
elfolyt idő árja alatt
megmaradtak a fényképek.
Tudom, hogy írtam neked,
ám válasz sosem érkezett,
megőriztem azt a szépet,
amit adott a képzelet.
Lelkembe zárt ládikóban
elrejtettem szívedet,
sok vívódás késztetett,
nyissam e rejtekhelyet,
szembesülni a valósággal,
mely tán sosem létezett.
Most, hogy újra hallom
megőrzött hangodat,
sodró idő múlásával
idézem vissza arcodat.
Lehet, más úton jártunk
és járunk te meg én,
újra-újra felragyogsz
a múló álmok mezején.