7. ének

Május most is, a szerelem hónapja,
meleg a virsli, hideg a sörhabja,
simogató szellő, finom női kezek,
szirupos szavaktól őrizkedjetek.

Majálisra csábítanak zöldellő rétek,
kivillannak formás kis női térdek,
huncuttól mosolyogsz, leterített pléden,
körbenézel itt, olyan mint az éden.

Ég veled nyár, ég veled szerelem,
túl vagy már a mesés üveghegyeken,
ráncokba esett emlékekből élek,
olykor melengetnek a fotóképek.

Fekete lovak, fekete hintót húztak,
koporsóra földrögök zubogva hulltak,
friss sírhantra tölgyfakereszt került,
szétoszlott a tömeg, minden elcsöndesült.