Hegyek havas csúcsán, hol az álom átesik,
ott lent a völgyben, a fenyőfát szánnal viszik,
csodaszép fenyő, csillogó tűlevelekkel,
otthon majd azt díszítik, szorgos kis kezekkel.

Siklik a szán, csilingel lovakon a csengő,
ám hajtó a bakon, gondterhelten töprengő,
mi legyen a fa alatt, ó milyen ajándék,
kellene egy hajas baba, vagy társasjáték.

Majd eszébe jutott, padláson egy ládikó,
van benne sakk és malom játék, és házikó,
az utóbbi, gémeskúttal lapra épített,
faragott állatokkal, még apja készített.

Repült a szán, töprengve mosolygott a hajtó,
megálltak a lovak, csapódott a kisajtó,
gyermekek hangjától, az udvar szinte dalos,
hóember is kész lett, míg répa orra piros.

Barcs, 2020.12.14.