/Erdélyi kirándulás emléke/
Nem hoztam vizet az Olt vízéből
Nem láttam a Szent Anna kápolnát
Nem csónakáztam a Gyilkos tavon
Nem láttam búcsús sátrakat De De láttam égígérő fenyveseket
Király hágón gyorsan vert szívem
Láttam a Maros hogy csordogál
S csillogó templomtornyokat
Nem hoztam vizet az Olt vízéből
Pedig fenn jártam a Hargitán
Sziklakövek közt csobogott a forrás
Igyekezve vájt magának utat
A hegy oldalán
S a domboldalon mogyoró,szamóca tarkállt
Pintyőke énekelt
Tehéncsorda kolomposra figyelt
Az Oltnál oltotta szomját
Nem hoztam vizet az Olt vízéből
Mely kristálytisztán folydogált
Ámulva néztem a csúcsokat
A fenyvest a Hargitán
Nem hoztam vizet az Olt vízéből
Pedig mellettem csordogált
Páfrányok és apró fenyők nőttek
Ameddig a szem, szív ellát
Nem hoztam vizet az Olt vízéből
Sem vad lila orchideát
Emberséget hoztam a messzeségből
Ami fogadott odaát
S a Hargitán túl a hegyek alján
Ott is élnek magyarjaink
Szépen ejtik a magyar szavat
S várják vissza Csaba királyt
Magyar szívek összebújnak
Csak Ők tudják igazán
Szent István hite mily hatalmas
Ő nyújt oltalmat a magyarnak
S ha még egyszer az életemben
Sorsom az Olt völgyébe vezet
Hozok magammal az Olt vizéből
S nem felejtem soha a székely szeretetet
S a Hargitán zeng a
„Székely Himnusz”
Megrázza hegyeket s völgyeket !
M.óvár.2OO6.O7.1O.
Dáma Lovag Erdős Anna