A forró nyár monszun szele,
hullámlovas hévvel,
uralja most a sós tengert
őrült szenvedéllyel.

A telihold leszáll hozzá,
sugarait osztva,
így vállnak fehér habokká,
egymásba olvadva.

Elvarázsolt hangulatban,
morajlása zene.
Tündértáncok mozdulata,
rejtőzik el benne.

A parthoz érve csobbannak,
a homokos padkán,
vissza térnek lent utaznak
a sellőlány dalán.

De a szél még tovább robog,
pálmafát öleli, 
talán színes virágokon,
lesz kedve pihenni.