Amikor egy arc átváltozó,
könnycseppre fűzi az érzelmet,
sírva, nevetve titkot hordoz,
melyet eltakar csukott szemmel.

Eső nélkül nincsen szivárvány,
elcsendesül a szív fájdalma,
érkezik egy új kedély váltás,
reményben cikáz gondolata.

Láthatatlan fény úgy érinti,
sejtelmes érzelmek tobzódnak,
a biztos jövőben kezd hinni,
mely szeretet érzését hozza.

Sors új útját szeretné járni,
az erdő lombos fái között,
szelíd őzikék közt sétálni,
a zuhogó kék patak fölött.

A szeretetnek útját járni,
hol megbecsülnek az emberek,
arcukon őszinteség látszik,
és nyújtanak segítő kezet.

Írta: Bíró Antalné
2020.07.04.