Szeretem a hegyeket fenyveseket,
ahogy bátran nyújtózkodnak az égig,
kalapnak használják a fellegeket,
tó tükrében magukat büszkén nézik.

Szeretem még a csendes éjjeleket,
mikor a lélek is pihen, alszik már,
az égre rakott fényes ékszereket,
nyáresten a turbékoló gerlepárt.

Forróságban a hűs szelet úgy várom,
hagyom, boglyát csináljon hajamból,
mint vitorlát, két karom kitárom,
hadd vigye el kendőmet nyakamból.

Virág illatát szobámba beviszem,
kókadt szirmát könyvjelzőnek teszem,
fogadom az életemet szelíden,
örülök, mert a létem így végtelen.