Minek kiabáljak, majd a szelet hívom,
mondanivalómat csakis reá bízom,
mindegy honnéd, és merre fog fújni,
hangom elől senki nem tud elbújni.

Meghallod akkor is ha nem ordítom,
szeretlek még mindig, drága angyalom,
csokor virág helyett, szivárványt az égre,
csillagokat hintek a sötét estékre.

Lámpásnak a Holdat kérem kölcsön,
világítson nekem, hegyen völgyön,
míg a nagy folyón hidat használok,
remélem egyszer hozzád találok.

-írta-Varga István-Barcs-2020.05.26.