Suttog, lengedez, lágyan simogat,
nyári melegben hűsíti arcomat.
Hajladozó fűszálon szöcske hintázik,
útszélen szirmokkal finoman gurigázik.

Fa ága meghajlik, szétfújja hajamat,
kabátomon feszíti gombjaimat,
kapaszkodik, húzza a vitorlát,
repül hajóm a hullámzó tavon át.

Tombol, dühöng, mindent széjjel tép,
már nem barát, halálos ellenség,
beleremeg a ház, a tető messze száll,
míg el nem vonul, felfordul a világ.

Másnapra megszelídül, újra simogat,
enyhíti a tegnap okozta károkat,
honnét jön, hová megy, hiába kérded,
magad sem tudod, féled vagy szereted.