Domb tetején van egy kút,
vize hideg, mindig tiszta,
de a vödör mégsem járja,
soha senki nem is issza.

Felette az ég oly szürke,
még a a nap is kerüli,
madár arra akkor repül,
ha a párját keresi.

Mitől van ez a nagy bánat,
a kis kútnak környékén?
Miért lóg oly szomorúan,
vödör is a rúd végén?

Egy szép leány bánata van,
beledobva a kútba,
itt búcsúzott valakitől,
vissza hiába várta.

Ide sírta minden könnyét,
abból van a kút vize,
és a könnytől oly keserű,
oly sós lett a víz íze.

Szomorúság kútja e kút,
búbánatnak vesztőhelye,
leány könnyét és bánatát,
senki nem viszi el vele!