Most már mindenki szeret
szitált szemedben a bús-mosoly
csak pár száraz szeretet-szelet
kenyér a közeli a boltból
csitította volna éhedet
kivetett magából a hazád
és megvetett Balatonszárszó
nem jött el soha senki hozzád
hiányzott a pár jó és szép szó
nem volt már se párod se pártod
hasztalan írtad mondtad
sikoltottad nem én kiáltok
hiába volt az okos mondat
és a sínekre vonszoltad magad
vagy a reflex késett aznapon
mint kegyes hóhér jött a vonat
vérrózsák nyíltak az arcodon
felmérhetetlen az örökség
amit a szellemed ránk hagyott
nyögnek most a titánok törpék
nyomasztja őket a nagy halott
nem lellek itt e falak között
idegenek a képek könyvek
lényed már lényünkbe költözött
és a vonatok felénk jönnek
most hogy már nem vagy mindenki szeret
gyarlók esendők vagyunk mi emberek.

2013. 06 25. Balatonszárszó