Az ablakból néztük a csodás hóesést,
csillogott mindenhol, hófehér volt a táj.
Hókoszorút fonva a fenyőfa köré
táncot járt sok hópehely, mindenhol bűbáj.

Csengettek... megjött az Angyalka végre már,
izgatottan szaladtam, vajon rám mi vár?
Jó kislány voltam? Ugye nem rosszalkodtam?
Hallotta kérésem? S mit kértem, megkaptam?

Öröm volt minden perc és minden pillanat,
anyu, apu velem volt ott, a fa alatt,
meghitt percek követték a gyertyagyújtást,
fenyőillat lengte be a várakozást.

Együtt voltunk, anya, apa és én, régen,
de ez már a múlt, negyvenhét év tükrében...
apa elment... még most is nagyon hiányzik,
s ha gyertyát gyújtok, lelke lángban szikrázik.

A régmúlt karácsonyok szelleme kísért,
megöregedtem, én is nagymama vagyok,
de három unokám csillogó szemében
a múlt és az emléke mégis felragyog.

Karácsony... mi más lehet ez a csodás nap,
mint a szeretet és megbecsülés napja.
Nem számít, ki vagy, ki voltál, honnan jöttél, 
nem számít... ez a szeretet ünnepnapja.

2019. december 4.