Tegnap volt, nagyon tegnap még,
gyermekként mikor játszottam,
szerettem mesét, regényt olvasni,
könyvekből szép szavakat loptam.

Voltak barátaim lányokkal vegyesen,
de a sokból mára csak egy maradt,
ki olykor eljön beszélgetni hozzám,
hóna alatt kólás flakont szorongat.

Fel-felemlegetjük a volt barátokat,
akkori köreinkbe tartozott lányokat,
bolondos egykori kicsapongásainkat,
de szemünk előtt már itt az alkonyat.

Ha nincs hegyed, építsél egy dombot,
onnan messzebbre fogsz talán látni,
vesd a férget, vigyázz a farkasokkal,
ne üvölts, de légy kisebb, mint bárki.

A folyó túlsó partjáról könnyes szemmel
majd egyszer bánatosan átnézel, némán,
halottnak tűnik, mintha gyász honolna,
nem hallod a hangot, és ugatni a kutyám.