Odakinn szerekkel mérgezik a földek
magukat, én kristálytiszta vízre vágyok,
az erdők tilalomfástól földre dőlnek,
elszórt magokban vajúdnak a talányok.

Odafenn devalválódtak a szép szavak,
a hazugság ellenkezője sem igaz,
idebenn magamhoz térít az indulat,
halottak írta történelem a vigasz.

Az ember lentről még önmagán is túl lát,
ha homályos szemüvegét megtisztítja,
siratja a földjét és kedves otthonát
a dermesztő paragrafussal dacolva.

Elindulok nagy bátran minden irányba,
kitapintom a peremet, a végeket,
súlyos bennem az óvatosság hiánya,
megkeresem a jót, ami rég elveszett.

Felébresztem alvó szentjánosbogaram,
felszólítást küldött nekünk ismét a bank,
mert mindig több a veszteség, mint a hozam,
mi nekünk végzet, nekik csak játék, kaland.

Most a valóság sötétebb, mint az árnyék,
de betöltöm magammal a kiürült formát,
mástól oltalmat már hiába is várnék,
valahol vár ránk a legújabb Ararát.

2013. december 17

.