Forró nap után az éj menedéke
marad mikor az emlék az emlékbe
ölelkezve egy nagy éber álommá
olvad mintha a mindenség hallgatná
hogy sistereg forr az agy a gondolat
mely csak senyved az ólom párák alatt
kitárul felettem a csillagos tér
már egyre rozogább a Göncöl szekér
az ember míg él keresi az utat
mérgezett vízzel teltek mind a kutak
sejtjeim csapvízzel most újra töltöm
az ész vezet és örök életösztön
hőség pára perzselő kánikula
bágyasztó hőhullám újra és újra
kiszámolt mozdulat tétova lépés
létünk  a Föld testén nagy véres tépés 
mi újat mondhat  nekem a pirkadat
csak elém görgeti az új gondokat
hosszú a napom rövidebb az éjem
hadd pihenjek meg  a hűsben a sötétben
az autóm alatt fészkel egy menyét
lám megtalálta ő is biztos helyét
a csillag utak egyre halványabbak
mit is hazudjak holnapra magamnak
az ingovány élet tőzeg talaján
nyugtasd meg a lelkem gyógyító magány.

  2019. 06. 26.