Ezen verset miért is írtam ma reggel?
Olvastam valakinek egy versét. Azért vagyunk itt, ahogy drága szeretett főadminunk írta hsz-ében. Nem az számít mit írunk, hanem amit az olvasó érez, írásainkat elolvasva. Ezt a versemet Mezei Pista barátomnak írtam, ajánlom, szeretettel.
Igazán nem kommenteket várok, ha nem tőle egy szót, válaszként!
Mert egy csapat vagyunk!
Remélem, elolvasva a válaszodat is megtalálod, Kedves Pista barátom!
Őszinte szeretettel, tisztelettel, baráti öleléssel:
Zoli /Eternity/

Szólj hegedű, lágyan, ringasson dallamod,
akkor is dalolj, ha szívem, szorongatod!
Mire szót nem lelek, jajongd az égbe fel,
ne várd a komisz ellent, vajon mit felel!
Szólj hegedű, szólj, űzd el azt a kétkedést,
hagyd a csalódást annak, ki várt kérkedést!
A bús, egyszerű ritmussal, sírd el velem,
bujkálhat - e a dalban, a zord félelem?
Szólalj hegedű zengj, mert elhagy a hitem,
elillantak szavak, nem maradt semmi sem!
Cserben hagyott a hangom, könnyeim nyelem,
húrjaidon ne hagyd halni, bús énekem.
Sírd el hegedű sírjad, hangosan zokogd,
ezerszer üvölts nemet, s játszani fogok!
Mert nincs olyan önkény, kényszer, vagy hatalom,
csak a mennyei szó, hogy abba hagyhatom.
Mindaddig él e nóta, értetek zenél,
mitől a sors üldözött megváltást remél.
Ha majd talán holnap, többé nem tehetem,
utoljára hű társam, játszd el ezt még nekem.