Hej amikor még nekem húztad,
sűrűn gyantáztad ám vonódat,
emlékeim szép tárházában,
négyen voltatok a bandában.

Nótáimat de jól ismerted,
suskát is mindig meg köszönted,
hol merre jársz a hegedűvel,
talán egy égi kísérővel.

Angyal kísért ott mosolyogva,
ráültél egy felhőpamacsra,
az én fülemhez így jutott el,
sok dalos madár énekével.

Dráva parti füzeknek alján,
vagy prímás temetői sírján,
mindenűt nyoma van a dalnak,
az eljátszott "almafa virágnak".

írta-Varga István-Barcs-2019.02.06.