Valahai iskolatársak kortársaim,
kikkel együtt töltöttem iskoláséveim,
harmincheten mind közös osztályba jártunk,
mióta megvolt a ballagás egyre fogyunk.

Szűkül a kör fa árnyékába szorulunk,
egymással futtában is ritkán találkozunk,
Lajos most te üzentél angyalokkal nekünk,
értitek kőműves voltam télen pihentünk.

Tudom fájdalmasan teltek utolsó éveid,
kőműveskanál nem kérgesítette kezeid,
gondolatban vagy sírodnál beszélgetek veled,
melyik osztálytársunk lesz ki követ majd téged.

De nem csak osztálytárs voltál hanem jó barát,
sokszor mondtad, ember nem kerüli el sorsát,
igen ez a sorsban az utolsó állomás,
majd lesz ott fenn a mennyben egy nagy találkozás.

Sorsod az örök békesség szigetére ért,
szorgalmad sokszor lehagyott lovat és szekért,
a megbékélés fehér leple borult a tájra,
gyászt hoztál barátra, és egy könnyező társra.

írta-Varga István-Barcs-2019.01.22.