Röpke rímek

Sokszor csak magamnak írok, sírok,
mellettem az összegyűrt papírok,
lelkemben öncenzúra, mint gyilok,
betegszik tőle lélek és nyirok,
megfejtésre vár a végső titok,
mi volt előbb az okozat, vagy ok,
odakinn, mindenütt szemét, piszok,
gyönyörű ajkakon átok szitok,.
arcokon mosoly nagy ritkán ragyog,
kivetve most ránk a kamat hurok,
már megint kutyát csóvál a farok,
indult a háztól ajtó és fatok,
nincs mögöttem vagyon és földbirtok,
az élet a jóból rég kitiltott,
de akad még barát és társ itt-ott,
nem teper le a magány, se birok,
egymást bírálja pár felfújt tulok,
vér forr, ökölbe szorul a marok,
nincs olyan érv, vagy óvatos indok,
hogy feladnám e remete harcot. 

2013. december 13. péntek