Vázádba vágtam pünkösdirózsát,
hozzád vittem lelkemnek lángját,
szívemnek egy apró szilánkját.

Húsvét után eltelt ötven nap,
vártam jöjjön tőled egy képeslap,
örömmel vettem volna meghívásodat.

Este lett felnéztem az égre,
oda fohászkodtam kis segítségre,
tőled váró kedves gyengédségre.

Itt ott pislákoltak a csillagok,
mint sötétszobában apró gyertyalángok,
beteljesednek tán rég várt álmok.

Ám a szirmok egyre hullnak,
kis lángocskák is mind kihunynak,
fájó sebek begyógyulnak.

Piros pünkösdnapján csalódott lettem,
szomorúan szirmokat sepertem,
csak egy álom volt mibe beleszerettem.

Ott túl az álmon milyen világ van,
a végleges örök átváltozásban,
fények mesés csillogásában.

-írta-Varga István-Barcs.2019.06.07.