Tavasszal kiskertembe jöttél,
majd szívembe is beköltöztél,
hogyan írjam le ezt az érzést,
hiszen te adtad meg a végzést.

Gyönyörűbb vagy, mint csodás álom,
varázslat hosszú szempilládon,
arányos, szabályos arcodon,
csókra váró, vonzó ajkadon,
siklik szemem a valóságon.

Maradj csak így csukott szemekkel,
küzdök feltörő érzésekkel,
mögötted tavasz bontja szirmát,
ajkam mormol köszönő imát.

Maradj nekem, maradj szerelmem,
szemredődre csókot leheltem,
édes álmodba így kerültem,
legyél örökre múzsám nekem,
ehhez adott csókom segítsen.

Ébredsz majd tavaszi zsongással,
orgona illatos virágjával,
gyöngyvirágok is akkor nyílnak,
részese lehettem álmodnak.

Szinte zubogva tör, mint aranyfény,
csobogó Dráva fodrán a napfény,
fűzágakon bújnak zöldellő rügyek,
Maróti sétányon álmodva megyek.

Odaértem, hol Dráva Rinyát fogadja,
letelepedtem az ottani padra,
válladat gondolatba átöleltem,
múltról, emlékekről folyvást meséltem.
hogy egy boldogabb és szebb jövőt reméltem.

Barcs, 2019.02.21.