A nő olyan, mint a hóvirág,
az újjászületés hírnöke,
karjában kitárul a világ,
méhében a jövő gyermeke.
A nő olyan, mint az Amarilisz
büszke, csodás, oly, mint a költészet,
hát öleld át imádott nődet, hisz
ölelése mély boldogsáérzet.
A nő olyan, mint a kis árvácska,
magára hagyod, lehajtja fejét,
és nem számít, hogy szép vagy csúnyácska,
de magányos, s rejti levertségét.
A nő olyan, mint egy szép, feslő rózsa,
virul, hogyha a szerelem tüze ég,
de szirmát hullajtja, ha hűl parazsa,
s hiába kéri, hogy viszontszeressék.
A nő olyan, mint a barackvirág,
rabul ejt, fennkölt, de állhatatos,
szemében tűz ég, tárul a világ,
szerelme igaz, sőt varázslatos.
A nő sokszor olyan, mint a bogáncs,
szúr, fáj, megérzed, ahogy beléd mar.
Mégis, ha kéred szép szóval, ne bánts,
szíve tárul, hát öleld át hamar.
A nő olyan, akár a téli fagyöngy,
csókodra vár, és elűzi bánatod,
védd, óvd, hiszen ő számodra drágagyöngy,
s ha elveszíted, örökké bánhatod.
A nő olyan, mint a viruló frézia,
megbízhatsz benne, habár örök talány,
de mégse higgy neki, ha elköszön,szia,
mert visszatér hozzád, majd egyszer, talán.
A nő olyan, mint a viruló tulipán,
tökéletes szerető, az igazi nő,
a hű feleség, boldog, életvidám,
lángoló szerelmet és hűséget rejtő.
A nő olyan, mint tarka réten a virág,
sokszínű, kiismerhetetlen, de csodás.
Mondd, mit tenne e büszke férfivilág,
ha nem lenne a nő, s kedves csacsogás?
Minden férfi tudja, bár néha tagadja,
nők nélkül az élete csak üres volna,
a férfi, ha okos, rögtön megragadja
az első alkalmat, ha szíve lángolna.
A nő olyan, mint bármelyik nyíló virág,
szívét tárja feléd, ha érzed, s engeded,
tüskéit behúzza, s a női praktikák
eltűnnek, csak ő marad, és a szeretet.
2019. február 25.
Kép az Internetről
