Fáj, nagyon fáj, ami velünk történt,
és biztos nem múlik el nyomtalan,
bárhogy szerethetsz, lelkem tükörként
tekint rád, de érzem, bizonytalan.

A kiejtett szó s néma gondolat,
s sokszor az arcunkra fagyott mosoly
nem oldja fel a fájó gondokat,
ha betakar épp egy felhőgomoly.

De ha látod, hogy fenn tisztul az ég,
és érzed, a láng tán újraéled,
akkor tudod s bízod, visszatér még
álmod, s hozza az őszinteséget.

Ne add fel, bízzál, hidd, a tűz felgyúl,
szoríts magadhoz, követelj engem,
minden érzés, mi benned éppen dúl,
erős legyen, és a vágy töretlen.

Szoríts magadhoz, harcolj meg értem,
szoríts úgy, mintha végleg távoznék,
kelts vad vágyat, de ölelj gyengéden,
ne engedj el, tudom, hiányoznék.