Csönd van. Siető léptek, átléptek kiálló
árnyékköveket. Évtizedeken
át az út porát, verte itt sok esőcsepp.
A házak tükre a nedves út visszfénye,
csobbanásokban. Sokan kerülték,
de belepaskolt egy láb, sáros lett minden.
S a sár rátapadt a megmosott kezekre,
kiknek nem sáros, bekoszolta más.
Piszkos törölközőktől mocskos lett sok arc.
Volt egyvalaki, ki leverette a szent
forradalmunkat. Újra félelem
dörzsölt, hogy sebes legyen a vérző magyar
politikája. És már elmúlt hatvan év:
emlék ötvenhat. S új fiatalok
generációja, mit sem tud utána,
hogy új AVH neve a Munkásőrség lett.
Ötvenhat után, sok a kivégzett.
A „belső építészek” mentegetik, át
a még megmaradt „csontokból” mit lehet
hasznosítani, Valóban vád, mind!
Igazságban benne van ötvenhat! Ma is!