Figyeld a csendet, a szél
Amint a lombokat borzolja,
Ne valld be, hogy féltél,
És zavart a kinti kakofónia.
Tárnáról tárnára járd belső utad,
Néha szűk a szívednek, szorít a mellkas,
De tiéd a fegyelem, az akarat,
Jobb híján csak magadra hallgass.
A gyűlölet marja a bővülő űrt,
Te ne légy ettől gyönge,
Körülötted minden feszült,
Ez téged nem tehet tönkre.
Ledőltek mind az eszmeoltárok,
Gyengül a karod, fogytán az erőd,
Bekerít sok tátongó árok,
Légy magad vára, biztos erőd.
Hiába lopják szét a mát
Sunyi tolvajok,
És hangos ultrák akarják
Maguknak a szakadt holnapot.
Ha kínok alatt meg is görnyed a horizont,
Légy egyensúly, megtartó horgony,
Látod a szenvedést, az iszonyt,
De lesz még mosoly az arcokon.
Könnyből születik a szabadság tükre,
Áldozd fel a neked vetett részed,
Cserébe tiéd a lét örökre,
És megkapod holnap az egészet!
2018.. szeptember. 11.