Tallián Tamás Tamásnak, Barátomnak ajánlom e verset
Falovam volt egykor, majd lett szép paripám,
Dús, fekete sörény csillogott a nyakán,
A hintóm összetört, így lett szekerem,
Boldog, boldogtalan reá felvettem,
Hiába kerültem pocsolyát, gödröt,
A bakra ült mellém néha az Ördög,
Fosztogatót, tolvajt utasként fogadtam,
Magamra hagytak a sárban, a bajban,
Szép lányok, asszonyok mögöttem kacagtak,
De éreztem, lassan fogytán már az abrak,
Megrázott engem a magyar makadám,
Egy gebe vontat csak, az is csont sovány,
Kidobok pár holmim, nehéz málhám,
A felesleget, terhet mért hurcolnám,
Gondoktól roskadó, éhező emberár,
Bár nagyon sajnálom, de nálunk épp leltár,
Vánszorog szekerem, őrizve magamat,
Nem kellenek hozzá potyautas társak,
A békét, nyugalmat, keresem a szépet,
A döcögő szekérre ezek helyet kérnek,
A nagy égi fogadót lassan elérem,
Nagy uram, magam jöttem, Tiéd a lelkem!
Fonyód, 2018. szept. 21.