Volt egyszer egy kisnyúl, és megéhezett finom sárgarépára. Mindenki tudja, a nyulak imádják ez a zöldséget. Ha tehetnék, egész nap ezt rágcsálnák. Sajnos csak ritkán jutnak hozzá.

A legtöbb nyúl gyáva bemerészkedni az ember kertjébe, ahol a sárgarépa van. A kutyák, de sokszor maga az ember is elkergeti a tapsifülest.

A mi kisnyulunk is csak messziről nézte, ahogy ősszel apó ásta kifelé a szebbnél szebb sárgarépát a kertben.

Legszívesebben odament volna, hogy kérjen egyet. Az a hír járta, apónak van egy nagy, haragos kutyája, és akit az elkap, annak csúnya vége lesz.

Igaz, ahogy a biztonságos távolságból nézte a serénykedő öregembert, a kutyát nem látta sehol.

–  Lehet, apónak nincs is kutyája. Talán csak a szomszéd nyúl azért mondta, hogy elijessze a kisnyulat. Közben ő meg vígan lakmározik a kertben található sárgarépából.

Kicsit közelebb lopózott, akkor talán jobban látja, hogy az apónak van-e kutyája.

Hiába meresztgette szemeit és hegyezte hosszú tapsi fülét nem látott és nem hallott semmit, ami a ház és kert őrzőjére utalna. Csak az apó volt a kertben. Meg – megállt, s ilyenkor megtörölte a homlokát, ahol izzadság cseppek gyöngyöztek a fárasztó ásástól. Minden évben egyre nehezebb volt a kertészkedés. Már sokszor megfogadta, ez lesz az utolsó év, jövőre nem dolgozik a kertben. Legalább, ha segítsége lenne, akkor talán könnyebben menne a munka.

Fiai messzi városokban éltek, és csak ritkán látogatták meg édesapjukat.

Amint ott törölgette a homlokát véletlenül egy elkeseredett sóhaj szaladt ki a száján:

–  De jó lenne, ha valaki segítene a répaszedésben.

A kisnyúl meghallotta a bokor mögött, ahol elrejtőzött.

Mint sötét éjben a hirtelen jött villám az égen úgy cikázott át az agyán a következő gondolat:

–  Mi lenne, ha segítene répát szedni, apónak? Bizonyára örülne neki. A segítség fejében az öregember megajándékozná pár sárgarépával.

Még egyszer jól végigfürkészte a kertet és környékét, hogy biztonságos-e a terep. Amikor meggyőződött, hogy még egy parányi kutya sem veszélyezteti, egészen közel osont a kerthez. Kicsit várt, majd mondta apónak:

–  Apó, szívesen segítek a répaszedésben.

Először az öreg nem tudta, ki szólította meg. Nézett jobbra, nézett balra, de senkit sem látott. A szomszédos kertekben egy árva lélek sem volt.

–  Ki szólt hozzám? – kérdezte csodálkozva. Azt hitte, hogy csak az őszi szél bolondozik vele.

–  Én vagyok a kisnyúl – jött mindjárt a válasz. – Itt vagyok a kerítésnél.

Az öregember meglepődve a kerítés felé nézett, majd mosolyogva mondta:

–  Nini, egy kisnyúl! Igazán segítenél nekem sárgarépát szedni? De aranyos kicsi állat vagy. Szívesen elfogadom, mert már nagyon fáj a hátam. Gyere be, és láss munkához! Ha végzünk, megvendégellek finom sárgarépa eledellel.

A kisnyúl csak erre várt. Sárgarépa említése zene volt a füleinek.

–  De ugye nincsen kutya, ami megkerget?

Apó elnevette magát.

–  Gyere nyugodtan! Nem kell félned. Bodri kutya meg van kötve. Különben is jóravaló, barátságos állat.

–  Azért jobb félni, mint megijedni – válaszolta a kisnyúl és egy kicsi nyíláson bebújt a kertbe. – Nem szeretném, ha az a Bodri megharapdálná a bundámat.

–  Ne féljél, kisnyúl! – nyugtatta meg apó a jókor jött segítséget. – Munka végezetével majd bemutatlak neki. Meglásd egy, kettőre jó barátok lesztek.

Ketten még a munka is gyorsabban és vidámabban ment. A kisnyúl ügyesen kapkodta ki a földből a sárgarépát, amit az öregember kiásott.

Észre sem vették, amire a napsugarak eltűntek a közeli dombok mögött, ők is elvégeztek a sárgarépa szedésével. Mind egy szálig a pincébe került.

Apó nagyon elégedett volt a kisnyúllal. Ha nem jön, akkor talán még este is túrta volna a földet. De így hamar végeztek a munkával.

–  Köszönöm, kicsi barátom a segítséget. Nagyon megkönnyítetted a munkámat. Öreg vagyok, és már nem bírom úgy dolgozni, mint fiatalkoromban. Amiért segítettél adok ajándékba neked néhány szép sárgarépát. Tudom, hogy a nyulaknak ez a kedvenc eledele.

Boldog volt a kisnyúl. Végre megvalósult a vágya, este finom sárgarépát ropogtathat a házacskájában. Az öregember még azt is megígérte, ha répát enne, jöhet bármikor. A sok kiásott zöldségből mindig lesz a kisnyúl részére is.

Valóban Bodri is nagyon barátságos volt. Még csak meg sem morogta. Igaz egy kicsit megszaglászta, de utána farka csóválásával jelezte is, hogy barátjának fogadta. Ezzel azt is kinyilvánította, ha legközelebb az apó házához jön, nem kell tartani tőle.

Ősszel hamar sötétedik. A kisnyúlnak ideje volt elindulni, hogy időben hazaérjen.

Apó még egyszer megköszönte a segítséget és a kapuig kísérte kicsi barátját.

–  Isten veled kisnyúl! Vigyázz magadra és gyere máskor is! Ne feledd, nálam mindig lesz sárgarépa!

Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, az járjon utána!