Egyszer a bolha elhatározta, hogy részt vesz egy ugróversenyen. Körbejárta az erdőt, nézelődött a közeli mezőn is, de sehol nem rendeztek ilyen sporteseményt. Így kénytelen volt a városba menni. Szerencséjére itt éppen távol és magasugró versenyt tartottak.

Az ország minden részéből jöttek a sportolók. Olyan sokan voltak, hogy alig fértek el a helyi sportpályán. Mindenki arról ábrándozott, hogy a mai nap ő lesz a magasugrás vagy a távolugrás bajnoka. A rendezőbizottság értékes díjakat szánt kiosztani az első három helyezettek között.

A bolha csak nevetett. Szerinte ő mindenkit lepipál a távolugrásban, de talán még a magasugrásban is. Már jó előre örült a sikerének.

A benevezett sportolók szorgalmasan edzettek, bemelegítették izmaikat. Bolhát ez különösképpen nem érdekelte. Minek fárasztani magát, amikor senki sem tud nagyobbat ugrani nálánál. Csak mosolygott a sok hajlongó, guggoló, és egyéb gyakorlatokat végző népségen.

Végre felharsant a verseny kezdetét jelző kűrt. A bolha a versenyzőkkel együtt felsorakozott. Számára nevetséges volt némelyik ember igyekezete. Egy valamire való bolha még helyből is nagyobbat tud ugrani, mint nekifutásból.

Gondolt egyet, és felmászott a legesélyesebb sportoló nyakába. Azt remélte, hogy onnan jobban látja, ki mekkorát tud ugrani. A kiválasztottja egy jó, magas fiú volt. A nyakából belátta az egész sportpályát. Élvezte ezt a rendkívüli helyzetet. Mintha csak páholyból nézte volna a versenyt.

A fiatal atléták egymás után következtek az ugrásban. Ki átugrotta a lécet, ki leverte. A bolhának egyik sem tűnt ellenfélnek. Játszva legyőzi őket – gondolta vidáman.

Hiába volt királyi helye a nyakában, előbb – utóbb fészkelődni kezdett. Éppen akkor, amikor gazdája készült ugrani. Amint a bolha mocorgott a nyaktájékán, ez annyira zavarta az ugrani készülőt, hogy az a kezével akkorát sózott a bolhára, hogy az menten szörnyethalt.

Mi ebből a tanulság?

Ne bízzuk el magunkat, még ha esélyesebbek is vagyunk az ellenfeleinknél! És főleg ne ugráljunk mások nyakában! Maradjunk nyugton, várjuk addig, amíg ránk kerül a sor