Közel a hűs vizű kis patakhoz egy szép zöld mezőn élt Csiga Benő. Tulajdonképpen megvolt minden. Semmiben sem szenvedett hiányt. Egy valami azért hiányzott neki. Alig tudott valamit a világról. Még sohasem járt a zöld mező határán kívül.

A mező madaraitól hallotta, hogy sok, szép hely létezik, amit érdemes megnézni.

Madaraknak könnyű, mert van szárnyuk. Csak megbillentik és csapkodnak vele néhányat, s már ki tudja, milyen messze járnak.

Jó lenne egyszer világot látni – gondolta ábrándozva Csiga Benő – Vajon máshol is élnek csigák, vagy csak itt a zöld réten.

Reggelente kiült a harmatos patak partjára és nézte a távoli kék hegyeket. Egyszer csak felsóhajtott:

 –   Ha én egyszer elmehetnék oda!

Olyan hangosan mondta, hogy a közelben vadászgató gólya meghallotta.

 –   Barátom, Benő, ne csak ábrándozzál! Kelj útra és valósítsd meg álmaidat! – mondta a gólya.

 –   Gondolod, képes leszek rá? – kérdezte kissé bizonytalanul Csiga Benő.

 –   Hogyne lennél rá képes. Ha valamit nagyon elhatározunk és az a szívünk mélyéről jön, azt meg tudjuk valósítani. Ezért azt javaslom, ne habozz! Szedd össze a kis motyódat és indulj el!

Csiga Benő elnevette magát, majd mondta:

 –   Nem kell sok mindent összeszednem, hiszen ha megyek, akkor a házammal megyek. Házamban meg minden benne van.

 –   Látod, erről beszéltem. Minden csak a hozzáállástól múlik – válaszolta a gólya és a patakból gyors mozdulattal csőrébe kapott egy kövér békát és elrepült a falu irányába.

Ez a kis beszélgetés annyira felizgatta Csiga Benőt, hogy nem sokat teketóriázott, elbúcsúzott a kis mezei virágtól és a fűzfától, amely alatt tanyázott már régóta. Még egyszer jól körülnézett, s sietve elindult világot látni.  

Csábították a távoli, kék hegyek. Milyen jó lesz felmenni a tetejükbe és onnan szemlélni a tájat. Eddig csak az orra hegyéig látott el, de akkor is sokszor a fűszálak eltakarták a kilátást.

Nem értette, hogy eddig, miért nem kelt útra. Hiszen olyan jó világot látni.

Igaz lassan haladott. Csigák nem arról híresek, hogy szélsebesen közlekednek. Elérni a rét szélét, az is rengeteg időbe tellett. Ennek ellenére Csiga Benő elégedett volt. Többé nem egy kis helyen éli le életét, hanem, mint egy valódi vándor rója majd az országutakat, megismerkedik falvakkal és hatalmas városokkal.

Amíg ment, vagyis inkább méltóságteljesen csúszott centiméterről centiméterre előbbre, ezek jártak fejében. Még azt is kiagyalta, ha majd megöregszik, s már nem bír vándorolni, szépen visszahúzódik kicsinyke házikójába, amit állandóan a hátán hordott, megírja vándorlásainak a kalandjait. Bizonyára sok, izgalmas kalandban lesz része. Aki vándorbotot vesz kezébe, azt rengeteg kaland várja a nagyvilágban.

Talán még egy szép csigalánnyal is összehozza a sors és egymásba szeretnek.

Így álmodozott Csiga Benő, ahogy vándorolt elhagyva a régi otthonát, a zöld rétet.

Egy hosszúkás domb állta útját. Jó magas volt. Fel kellett rá kapaszkodni, hogy tovább tudjon menni. Összegyűjtötte minden erejét és nekiindult a dombnak.

Kétszer is legurult róla, de nem adta fel. Harmadikra sikerült felérnie. Csodás kilátás fogadta. Kicsit távolabb a dombtól egy falu terpeszkedett el mélán. Mintha csak hívogatta volna Csiga Benőt.

 –   Gyere kicsi csiga! Vár a falu, itt van ám a jó világ.

Csiga Benő szívesen engedett a csábításnak. Nagyon kíváncsi volt, milyen is egy falu.

De hogy eljusson oda át kellett haladnia egy széles autóúton. Innen a dombról olyan volt, mint egy folyó. Az úton szünet nélkül autók robogtak. Nem volt egy perc szünet. Legkülönbözőbb járművek suhantak el a domb mellett, amelyen Csiga Benő nézelődött.

Nem tudta, mitévő legyen? Hogyan keljen át a veszélyes autóúton.

Ha nem sikerül átérnie egy másodperc alatt, akkor bizony halálfia. A száguldó kamionok, teherautók, személyautók azonnal eltiporják. Kikerülni nem lehetett. Ki tudja, hol kezdődik és végződik?

Ha nem próbálja meg, akkor meg hiábavaló volt a hosszú menetelés a zöld réten át.

Óvatosan lemerészkedett az út szélére, és várt, hátha kicsit alábbhagy a forgalom. Nézett jobbra, nézett balra, de az autó áradat nem szűnt. Sőt, mintha még erősödött is volna.

Szegény Csiga Benő egészen kétségbeesett. Mi lesz most vele? Ki fogja átvinni túlsóoldalra? Kit kérjen meg, amikor senki sincs a környéken?

Lerogyott a fűbe és már majdnem elsírta magát, amikor egy közeli bokron egy kismadár megszólította:

 –   Miért búslakodsz, Csiga Benő?

 –   Még kérded? Nem tudok átmenni a túloldalra. Félek, ha elindulok, elüt egy autó. Nem tudnál segíteni nekem? – nézett a madárra reménykedve Csiga Benő.

A madár is tanácstalan volt. Ilyet még soha nem kérdeztek tőle. Hogyan tudna ő segíteni egy csigának. Kicsi madár ahhoz, hogy átvigye a túloldalra.

Ennek ellenére mégis szívesen segített volna Csiga Benőnek.

 –   Várj egy kicsit, elrepülök a testvéremhez és megkérdem tőle, hogyan tudnánk segíteni.

A madár elrepült és a csiga megint egyedül maradt. Sokáig várt, amíg segítője visszaért. Szomorúan tárta szét a szárnyait:

 –   Sajnos nem tudunk segíteni. Testvérem sem tudja a módját, hogyan tudnál balesetmentesen átkelni az úton. Isten veled, nekem mennem kell, várnak a kicsinyeim.

Csiga Benő többször is megpróbált átkelni, de mindannyiszor visszafordult, mert hatalmas kamionok ijesztgették meg, amint elindult.

Egy idő után belátta, semmi esélye sincs. Talán az lenne a legjobb, ha visszafordulna.

Ettől a gondolattól nagyon megrettent. Mi lesz akkor az álmaival. Soha nem fogja felfedezni a világot. Neki mennie kell, ha esik, ha fúj. Őt várja a rengeteg felfedezés. Ott túl az úton, abban a faluban van maga a csoda, amit eddig még nem látott, nem tapasztalt meg. És mennyi ilyen falu, város lehet még.

Nem szabad megijedni egy kis akadálytól. Azért vagyunk, hogy legyőzzük, túltegyük magunkat rajta.

Ezek a gondolatok egy kicsit felvidították Csiga Benőt, de még mindig nem tudta, mit tegyen?

Csak állt az út szélén és nézte az elsuhanó autókat. Bárcsak varázsló lehetne. Varázspálcájával intene egyet és megállna ez a szédítő forgalom. De ő csak egy egyszerű csiga, aki fel akarja fedezni a világot.

Lesz, ami lesz, elindul, hátha szerencséje lesz. Talán megállnak az autók és engedik, hogy átjusson a túloldalra.

Ebben reménykedett Csiga Benő, amikor újból most már sokadszorra elindult.

Az első pár centit szerencsésen megúszta. Ez némi bátorságot adott neki. Egy kicsit el is bízta magát és megpróbált gyorsabban átcsúszni az úton.

Úgy tűnt neki, mintha a forgalom is, mintha kicsit alább hagyott volna, de ez elég csalóka volt. Alig ment újabb néhány centit, több hatalmas kamion is feltűnt a távolban. Szédületes sebességgel közeledtek.

Semmi esélyt nem látott, hogy visszamenjen a biztonságos útszálra. Talán, ha megáll és mozdulatlan marad, akkor van egy kis remény, hogy a kamionok átrobogjanak felette. Igaz ehhez némi szerencse is szükséges volt, hogy az óriási kerekek ne nyomják halálra Csiga Benőt.

Állt és várt. Reszketett a félelemtől. Az első kamion simán átment felette. Egy pillanatra kicsit megkönnyebbült. Igaz nem sok ideje maradt a gondolkodásra, mert jött a második és nagyon közel voltak a kerekek, majd a harmadik és így tovább. Mintha nem akart volna vége lenni a kamion áradatra. A világ összes kamionja itt adott egymásnak randevút? – gondolta és közben fel sem mert nézni.

Végre elfogytak a félelmetes járművek. Csönd lett az úton. Itt a megfelelő alkalom, hogy átérjen és megvalósítsa álmait.

Mint egy győztes hadvezér elindult. Nem nézett se jobbra, se balra. Csak ment bátran előre, és már úgy érezte sikerülni fog. De akkor megtörtént a tragédia. Szinte a semmiből egy motorkerékpár jelent meg.

Még annyi ideje sem volt, hogy felkiáltson. A kerék, döccenés nélkül keresztülrobogott Csiga Benőn.

Az út kelős közepén lelte halálát, soha nem jutott el a faluba, ami csak egy karnyújtásra volt tőle. Pedig mennyire vágyott oda.

A motorkerékpár után még jó pár jármű keresztülment törékeny testén, amiből semmi sem maradt, vagy talán csak egy kicsinyke elmaszatolt folt az aszfalton. Ennyi maradt Csiga Benőből a kis kíváncsi csigából, aki fel akarta fedezni a világot.

Az évszázadok alatt sokan jártak így, adták életüket, hogy a világunk ismert legyen. Még sok – sok Csiga Benő fog elindulni, s egy majd célba ér. Eljut abba a közeli faluba, sőt még tovább is.

Ejtsünk egy könnycseppet érte, és bátran nézzünk a jövőbe!

Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, az járjon utána!