Templomi harangok, nyelvüket vesztették,
kálváriadomb zengi, imádkozók gyászénekét,
sorra felidézik, Krisztus Urunk szenvedését,
érezzük itt közöttünk, de nem láthatjuk létét.
Mindennapi imáinkba, az Ő nevét hirdetjük,
templomok harangjai, szenvedésétől némák,
ott ahol a Miatyánkot, Arámi nyelven mondják,
igen remélhetőleg örökre, megmarad a hitünk.
Majd tüzek gyúlnak, örök világosság támad,
fénykeresztek hirdetik, az Úrnak eljövetelét,
félő most nagyon, kibontakozni látszik a háború,
a világi katolicizmus ellen, a durva iszlám hitért.
Újra üldözöttek lettünk, kik Krisztusban hiszünk,
csak azért is mert, vadul tékozoltunk szeretet hitünk,
erősen gondolkodjunk, ha szent háborút hirdetünk,
nehogy még egyszer, a régmúlt hibáiba essünk.
írta-Varga István-Barcs-2018. 04. 01.