Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, de még az égig érő üveghegyen is. ahol elterült a Tündérország magas gyémánthegyek ölében, élt egy kicsinyke tündér.

Egyik nap, ki tudja, hogyan egy nagy dió pottyant le a földre az égből, éppen a tündér lába elé. Még szerencse, hogy nem a fejére, mert akkor bizony igen nagy baj történt volna.

A kicsinyke tündér nézte, nézte az égből pottyant diót. Legalább háromszor sétált körbe-körbe a fura tárgy körül. Ugye nem kell mondanom jóval nagyobb volt, mint ő. Jól el is fáradt a sétálás közben. Ezért leült a dió elé, és gondolkodni kezdett, mit tegyen vele.

Azt sem tudta, mi van a belsejében. Igaz néhányszor megkopogtatta, de ez semmit nem árult el a tartalmáról.

Titkon, azt remélte, talán a jóságos tündéranyó lakik benne, és így jött el hozzá látogatóba.

─ Jóságos tündéranyó, maga lakik benne? – kérdezte kíváncsian, de hiába hallgatózott nem jött válasz a dióból.

Nagyon fúrta a kíváncsiság az oldalát, hogy mi a csuda pottyant a lába elé?

Bármennyire is törte a kobakját, nem tudta kitalálni.

Amint ott üldögélt a dió előtt, egyszer csak egy egérke dugta ki a fejét a lyukból.

─ Miért vagy ilyen nagy gondban, kicsinyke tündér? – kérdezte az egér. – Látom, valamin nagyon töröd a fejecskédet.

─ Jól látod, egérke. Itt van ez a valami. Előbb pottyant le az égből, majdnem a fejemre, s nem tudom, mi célt szolgál? Még sohasem láttam ilyet. Talán te tudod, mi ez?

─ Hogyne tudnám kicsinyke tündér – nevette el magát az egérke. – Minden valamire való egér tudja, ez nem más, mint dió.

─ Dió? – csodálkozott el a kicsinyke tündér. – Mire szolgál? Tulajdonképpen, mi van vastag, kemény héján belül?

─ Arra szolgál, hogy megegyék. Mi egerek imádjuk a diót. Egész évben ellennénk vele. Te ezt nem is tudtad?

─ Nem én. Még soha nem találkoztam égből pottyant dióval, amely majdnem a fejemre esett. A héját is megeszik? – kíváncsiskodott tovább a kicsinyke tündér.

─ Azt nem. Általában azt el szokták dobni.

─ Eldobni? Hiszen kitűnő házacska lehetne egy hozzám hasonló tündér számára. Milyen kényelmesen ellakhatnék benne. Amint elnézem, ebben a dióházban lehetne legalább két nagy szoba, szép tágas konyha és fürdő. Ugye tudod egérke nekünk, tündéreknek is kell tisztálkodni, hogy szépek és frissek legyünk. Kár, hogy nem tudom, kivenni a tartalmát. Szívesen berendezném háznak ezt a diót – mondta kissé szomorúan a kicsinyke tündér.

─ Ezen könnyen segíthetek – mondta vidáman az egérke. – Ha megkapom a dióhéj tartalmát, cserébe kirágom neked a házacskát, két szobát, tágas konyhával és fürdőszobával. Még két ablakot is készítek a házadra, hogy tudjál rajta nézelődni, ki megy el a házad előtt.

─ Igazán megtennéd? – lelkesedett fel a kicsinyke tündér. – Kérlek, lássál neki azonnal, hogy minél előbb beköltözhessek az új házacskámba!

Az egérkének sem volt kifogása a munka ellen, hiszen már delet harangoztak és korgott a hasa. Mindjárt neki is látott a munkának. Erős, éles fogaival egy, kettőre elkészült a házacska. Az erdő, mező állatai segítettek bebútorozni és komfortossá tenni a kicsinyke tündér új lakhelyét.

Az egérke meg elégedetten simogatta pociját, mert már régen evett ilyen finom diót, ami az égből hullott a kicsinyke tündér lába elé.

Itt a vége, fuss el véle! Jó éjszakát, gyerekek! Aludjatok jól, és álmodjatok szépeket!