Suttogva mondunk szavakat
majd beszélgetünk tervekről,
kinek milyen volt gyermekkora,
formáltunk képeket jövőről.

Ahogy simítom tested vonalát
felfokozódik a szerelmi vágy,
hosszú éjszakában elszendergünk,
így ejt rabul bennünket az ágy.

Minderről az utca mit sem tud
asztalon félig kiivott vizespohár,
a nem záródó függöny résen,
beúszik a mosolygó Holdsugár.

Nyitva a szemem, hallgat a hajnal
egy napon túl vagyunk megint,
édes halacska szárazra vetett Szirén, 
szenderegj tovább találkozunk odakint.

írta:Varga István.Barcs.2017.01.