Párnacihát szaggatnak az angyalok,
a világ most tollfehérben andalog.

Hull a pihe lágy esésben nesztelen,
nem marad a táj szemérme meztelen.

Milliárdnyi apró kristálylény pereg,
alvó fák közt vidám széllány ténfereg.

Rezgő ajkán karcos ízű dal zizeg,
jéggé fagynak lépte nyomán halk vizek.

Kövér kályha bendőjében tűz ropog,
kéjjel telnek pince méhén szűz borok.

Gyertya fénye tömjénfüstön botladoz,
higgadt elme gömbsarokban szót ragoz.

2018.01.16.  Csorba Tibor