Pestre visz vonatunk a temetőbe.
Szüleim sírjához, szürke, őszi ködbe.
A sűrű párafelhő lassan felszállóban,
Tisztul a táj, fény ragyog ablakunkban.
Színesen pompázó fák sora Tokaj felé.
Robogunk a Tisza hídján, reng a híd belé.
Orkán sem ártott erre, a folyó is nyugodt.
Halottak napján üzennek a színes lombok.
Csodaszépeket álmodozunk az úton róluk.
A temetőbe érünk, a síron gyertyák égnek.
Lángjuk az ég felé száll, s szívünkből az ima,
A kegyelet virágaival éled az emlékek sora.
A márvány keret sarkából, egy kicsi fácska nő.
Honnan jöttél, kicsi fácska? - Itt is terem élő.
Ha mi is elmegyünk, lombosodsz tovább itt.
A gyertya ég, napfény ragyog, és rád tekint.
Nyírbogdány, 2017. november 7.