Az est fekete fátyolt terít
Az ég boltozatján
Fogyó Hold egyre halovány
A csend átkarol a néma estben
Milló gyertya fénye lebben
Emlékezés útját járva
Elveszett szeretteinkre rátalálva
Isten velünk van -e csendben
Vigaszt nyújt a végtelenben
Virágillatot lenget a szellő
Mikor az est észrevétlen eljő
Az áhítat néma csendes
Felettünk csillagözön ragyog
Itt semmibe vesznek az álmok
Fájó szivek válaszra várnak
S megyünk a szeretet ösvényein csendben
Emlékeink nem feledve
Istentől vezérelve
Egy titkos remény hitbe
Mert nem haltak meg ők
Gondolatban Bennünk élnek
Ez ad vigaszt a léleknek
Zarándok utunk a csendes temetők
2OO8."Rendületlen hittel"c.kötetből.