Mondjunk imát, fáradt lelkéért,
ha volt bűne, feloldozást nyerjen,
szeretteit kiket hagyott, békességet
és megbocsájtást, könnyeivel ejtsen.
Csendítenek a lelkedért odafönn,
az angyalok uralta mennyben,
földi létednek itt vége szakadt,
égi pályádon megnyugvás kísérjen.
Kijövünk a temetőbe, hol hamvaid
örökre, remélve békességet nyernek,
kőlapon érted lobog már a gyertyaláng,
emlékezés virágcsokrait mellé helyeznek.
Léleknek tiszta könnyei peregnek,
oly fájdalmas most búcsút venni tőled,
múló idő a sebet begyógyítja, ám felejteni,
soha de soha, nem feledünk téged.
Írta-Varga István-Barcs. 2017. 10. 26.