De október még adja aranyát
gyűjtik a termést a bogyókat,
majd ködfüggönyét lassan ereszti
dagonyázza a lehullt lombokat.
Vénasszonyok kézi szőttesében
zuzmóra ékszer mily csillogó,
utolsó gyümölcs is lehullt a fáról
majd jött november jég és a hó.
De majd holnap – pontosan holnap
már nem rólad van a szó
felfoghatatlan szavak érik el az estet
nem törődve neked mi a jó.
A dalos madárkák mind elszöktek
rég volt, hogy a Dráva így beállt,
ötvenhat dermedt karácsonyán
ÁTÉRTEM – valaki a csendben így kiállt.
Írta:Varga István. Barcs. 2016.10.23.