Már felépült hitedből a templomod,
bár napjaid a szürke jelenben éled,
sorra veted ki magadból a rossz lomot,
de még nem hangzott el rólad a végső ítélet.

A sors mindig új csapdát teremt,
a belső hangok biztatnak, és szólnak,
még bármi lehet itt, lenn és odafent,
és száz kikötő várja céltalan hajódat.

Csak silány szemét, mit ígér a sátán,
a pénz világa mulandó és sivár,
egyszer véget ér ez a világ-járvány,
az élet nem csak gyilkos kincseket kínál.

A végzeted lusta és tétova,
egyenes utad egész a végtelenig,
még csikó az Apokalipszis négy lova,
a tiszta szándék meg nem ítéltetik.

Becsüld meg kései óráid békéjét,
percfüzéred csillog, nem sötét zárvány,
még nem töretett fel az ötödik pecsét,
nem leszel áldozat a gazok oltárán.

A tested még lelkednek börtöne,
de embernek születtél, és maradsz is örökre.

2013. október 25.