Az én őszöm asszonya
Szonett 95.
Írta: Mezei István

Az őszöm asszonya nevet, mosolyog,
meleg-rozsdabarna  körötte a rét,
vele a természet, a türkizkék  ég,
szemébe költöztek fényes csillagok.

Az arcán látom a ragyogó napot,
méhében hordja tavasza örömét,
teste a szerelem és az öröklét,
én is október bús szülötte vagyok.

Nem rémíti az életadó próba,
örömtől sírva, sikoltva vajúdva,
a gyermeke lesz szenvedése bére.

Hiába keresem, nem lelem párját,
zord hetek, napok is csak őt  csodálják,
mert folytatást szül világ örömére.

2013. október 25.