Esztu továbbra is tagadja,

Mielőtt az olvasók fantáziája meglódulna, közlöm, hogy semmi felnőtt tartalmú információ nem lesz az alábbi sorokban.

Valamikor réges-régen Ausztriában dolgoztam, ott ugyan minden szebb és jobb, de egyszer-egyszer azért ott is előfordultak vidám pillanatok.

Három évvel ezelőtt történt, hogy nagyobbik lányom cserediákként harmadmagával Franciaországban tölthetett három hónapot.

Mivel a tervezett érkezésük előtt Párizsban a bevándorlók részéről történt némi „csalafintaság”, így nem szerettük volna ha repülővel, vonattal, vagy busszal jutnak ki a bretagne-i városkába.

Városunk rejtett erőforrásai nagy előszeretettel fordulnak elő a sétáló utcán, különösen az előző rendszer által szocreál stílusban megépült (valahogy itt felejtett) áruház környékén.

Képviselőnk -aki egyébként néhány cikluson keresztül polgármester is volt- szerint nincsenek sokan, viszont mindig látható helyen tartózkodnak.

A minap az alábbi dialógus ütötte meg a fülemet:

   Nem divat manapság, de a mi családunk azért olvas ezt-azt. Rendszeresen járunk könyvtárba, sőt elő is fizetünk egy folyóiratra. Épp az említett lap rendelését szerettem volna meghosszabbítani, mikor az alábbi „vidám eset” esett meg velem:

Az utóbbi időben mindig történik valami érdekes dolog velem, ha autót szeretnék takarítani. A benzinkutas kálváriámat már néhány héttel ezelőtt megosztottam az olvasókkal, most következzék egy újabb történet:

A minap az egyik  szembe szomszéd házaspárral találkoztam az éjjel-nappal nyitva levő bevásárlóközpontban a pénztárak előtt. (Hála Istennek, az összes szomszéddal jóban vagyunk, ez manapság megfizethetetlen.)

     Petrovics Sándorból városunkban lett Petőfi..

Olvasom, egy fiatal férfi ellen közérdekű üzem ellen elkövetett információs rendszer és adat megsértésének bűntette miatt emeltek vádat. 

A kép illusztráció!

“Aki nincs a Facebookon, az nem létezik. Amit ott nem posztolnak, az meg sem történt. Amit ott nem lájkolnak, az a kutyát sem érdekli ”                                                                                          
 /XXI. századi mondás/

/A kép illusztráció!/

A távirati iroda is lehozta és a megyei lapban is olvashattam, hogy az egyik külföldön szereplő magyar labdarúgó csapata szombati mérkőzésén 13,9 kilométert futott, ezzel a teljes

   Csupán pár alkalommal fordul elő az, hogy feleségemmel együtt látogatunk el a városban csak lengyelnek nevezett piacra.